Az az igazság, hogy ezt még tanulom, de az a lényeg, hogy a kertészkedésben

Mindent a maga idejében. Kb.

Az előző bejegyzésben lévő padlizsános sztoriban az is tanulság volt számomra még, hogy túl későn készült el a kiültetendő palánta, így már nem volt elegendő ideje beérni, termést hozni, így az elég satnya lett, és elég férges is.

A pontos időpontok betartása fontos:

• ha túl korán ülteted ki a palántát, akkor jó eséllyel megfagy, megfázik, nem lesz jó
• ha túl korán ülteted el a magot palántának, akkor túl hamar kéne kiültetni, de akkor még jó eséllyel megfagy, ha meg bent hagyod a szobában, akkor meg úgy gondolja, hogy ennyi az élettér és akkor meg majd nem éri el a teljes méretét
• ha túl későn vetsz vagy ültetsz, már nem lesz elég ideje a növénynek termést hozni

Szóval mindent a maga idejében. A „kb.” meg azért került a végére, mert ha nem csinálod meg hétfőn délután, akkor kedd délelőtt még ugyanolyan jó, talán a szerda is, de van egy pont, ahol a munka elvégzésére rendelkezésre álló időablak szépen lassan bezárul.

A másik, idővel kapcsolatos tényező az időtartamok kérdése. A 21. században megszoktuk, hogy nekiesünk valaminek, és hó-rukk, megcsináljuk. Ha kell, akkor túlórázunk, de ott a határidő, stb. meg kell lennie, gyerünk-gyerünk, hamar-hamar. Ha meg farmos játékot játszunk a telefonon, akkor 2 perc alatt kész a termés, amit ha siettetni akarunk, akkor néhány gyémántért (amit kb. 99 Ft-ért vehetünk az alkalmazáson belül), fel tudjuk gyorsítani a 2 percet is, hogy azonnal meglegyen.

Na a kertészkedésben nem.

Elveted a magot.

Vársz.

Még semmi.

Vársz tovább.

Továbbra is semmi.

Még mindig vársz.

Még mindig semmi.

Aztán este lesz, lefekszel aludni. 🙂

De amúgy viccet félretéve, egy 21. századi embernek (mint én), akinek nem volt még sok dolga kerttel, örökkévalóságnak tűnik az a két hét, mire egy mag kikel.

Mondjuk az új garnitúra metélőpetrezselyem, amit most ősszel vetettem cserépbe:

• 11 nap volt, mire az első magok kikeltek
• már eddig 2 hónap eltelt, és még mindig magoncoknak számítanak, nem lehet még vágni őket

Ez a lassúság egyrészt jó, mert ha tudod, mit kell csinálni, akkor szépen, komótosan meg tudod csinálni, semmi stressz, relax.

Másrészt ha meg nem tudod, mit csinálsz (ahogy gyakran én), akkor meg őrjítő, mert nem tudod, hogy minden oké, csak idő kell a folyamatoknak, vagy homokszem került a gépezetbe, és úgysem lesz belőle semmi. Mert utóbbi esetben újra kéne kezdeni, hogy legalább valami legyen, mert mindjárt itt az ősz, aztán megint lehet várni tavaszig.