2023-ban megvettem kb. az összes fellelhető vetőmagot, amit bármilyen utamba akadó boltban meg lehetett kapni, sőt, még netről is rendeltem nem is keveset. Az volt a célom, hogy a lehető legtöbb zöldség- és fűszernövény termesztését kipróbáljam.

Így került sor a padlizsánra is. A paradicsommal és a paprikával együtt a burgonyafélék családjába tartozik, aminek következtében van jó néhány közös tulajdonságuk, mint pl. hogy melegigényesek, és alapvetően a vetéstől betakarításig eltelt idő (ú.n. vegetációs vagy növekedési időszak) hosszabb, mint ami Magyarországon belefér a tenyészidőszakba (az tavaszi utolsó fagytól az őszi első fagyig eltelő időszak). De a klímaváltozás ezt is megkavarja. A tenyészidőszak egyre nyúlik, az idő egyre melegszik, és egyre többet drukkolunk, hogy ne jöjjön egy késői fagy, ami lenullázza a teljes állományt.

A paprikát, paradicsomot és a padlizsánt palántázni szokták. (Tehát még mikor kint cudar az idő, egy melegebb helyen, cserépben, tejfölöskupákban fejlődnek a korábban elvetett magokból a növénykék, és várják, hogy elstartolhassanak a szabadföldben)

Így tettem én is.

Elvetettem a padlizsánmagokat.

Ki is kelt elég szépen, aztán egy ponton megálltak, és megadták magukat.

Újrapróbáltam.

Megint kikeltek.

A második kör már egész jó volt… Elindultak, csak egy ponton megállt a fejlődés, és hetekig nem történt velük semmi. Azaz megnőttek egy bizonyos méretig, aztán sehova tovább.

Eszembe jutott a tápoldatozás. Elkezdtem locsolgatni őket tápoldattal, és csodák csodája, megindultak újra, úgyhogy jó nagy késéssel (nyár derekán!), de végül mégis kikerültek a szabad földbe.

Amit ebből megtanultam:

• a padlizsán igen tápanyagigényes növény
• legközelebb nagyobb cserépbe lenne célszerű ültetni
• mindent a maga idejében (de erről majd még később kicsit többet)

Így aztán következő évben már egész jó padlizsánokat sikerült nevelni. Egy részét megtartottam végig cserépben, míg a másik részét kiültettem. Mindkét banda egész jót teljesített.