Az előző bejegyzésben már feldobtam a labdát a „kész” komposzt kapcsán.

Az eladó, mikor mutogatta a kertet, odamutatott a kerítéshez, hogy „az ott komposzt, vagy 3 éves, már biztos kész”.

Nagyon megörültem ennek, mert azt már akkor is tudtam, hogy a komposzt az jó. Nagyapámnak is volt komposztosa, oda kellett dobni mindenféle zöldhulladékot. (De nem az ételmaradékot, nem szerves anyagot meg tuti nem).

Az elődeink nem pontosan így gondolkoztak a komposztkészítésről.

Az még oké, hogy találtam benne vastagabb ágakat, mert az amúgy tényleg lebomlik.

De volt benne bálamadzag, nejlonzacskó, más műanyagok, vasszög. De talán a legdurvább az a használt vércukorszintmérő tesztcsík. Érted! Egy darab műanyag, rajta mindenféle vegyi anyag, és vér. (Ebből a vér amúgy lebomlik, de azért na!)

Csak hogy tisztázzuk: utolsó információim szerint ezek nem éltek sosem (a vért kivéve), szóval nem részei a komposzt kiindulóanyagainak. Komposztra azt dobjuk, ami valaha élt. Szűkebb értelmezés szerint pedig csak a nyers növényi részeket.

Azóta olvastam máshol is, hogy korábbi évtizedekben nem nagyon volt szemétszállítás, úgyhogy az emberek a szemetet egyszerűen elásták. Egyrészről értem, mert „röndnek köllött lönni”, de azért ezt mégis hogy gondolták, mi lesz azzal, eltűnik? Ha nem látjuk, nincs is ott…?

Én még viszonylag szerencsés vagyok (eddigi ásatásaimat figyelembe véve), mások találtak már mindent is: többek közt építési törmelék, elromlott mosógép sőt, volt olyan is, hogy a kert teljesen le volt betonozva, és rá volt öntve 20 centi föld…

Nálam csak az volt, hogy a veteményeskert egy részén kb. 20-25 centi mélységben vízszintesen egy kő vagy palaréteg futott egy részen, de amúgy meg elég sittes volt az a rész. Nyomtam egy kis falusi fitnesst és megtisztítottam két ágyást. De majd még folytatom.

Apropó, ha már itt tartunk: ha új telket veszel birtokba, amit valakik már használtak, legalább először ásd fel vagy 30-40 centi mélyen, hogy kiderüljenek a hasonló meglepetések.