Először is boldog, terményekben gazdag új évet kívánok minden kedves kertészpajtásnak!

Ma a meztelencsigákról olvashatsz egy bejegyzést.

A kertész Facebook-csoportokban újra és újra előkerülő téma a meztelencsiga. Megoldási javaslatok is akadnak bőven: búzakorpát etetünk velük, és majd belülről kiszáradnak. Sörrel itatjuk, hogy jókedvük legyen (és odajöjjenek, belefulladjanak), kerítést csinálunk ellenük, indiai futókacsákkal etetjük meg őket, lemérgezzük őket a ****-ba, besózzuk, felvágjuk, stb.

Első teljesen szezonom, a 2023 egy esős év volt, úgyhogy csiga is nagyon sok volt.

Akkori és jelen felfogásom szerint sem szeretnék mérgeket használni a kertemben*, inkább legyen kevesebb a termés, de amit mi megeszünk, abban minél kevesebb legyen az ártalmas anyag. Azóta az alapelveim közé bekerült az, hogy lehetőleg próbáljuk meg az ökoszisztémát visszaépíteni a kertben, és ha mindennek megvan a maga ellensége, akkor mindenki kordában tartja a táplálékul szolgáló más fajokat. Ez utóbbihoz valószínűleg jó nagy terület kellene, mert ha minden oldalról fújódik, mosódik a cucc, akkor sok szerencsét! (Aztán persze lehet, hogy 2030-ban majd erről fogok hibaposztot írni…)

(* kevés méreg, amennyire lehet. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mivel mit okozunk, és döntsünk aszerint, ami a legtöbbet teremti az egész rendszernek).

Emlékszem, a legelső meztelencsigát, amivel találkoztam, még élve átvittem az út túloldalára a vizesárokba.

Aztán ez gyorsan átfordult gyilkolásba. Előbb csak összegyűjtöttem, és leforráztam őket. Gyors halál volt, de a cucc rettenetesen büdös lett nagyon gyorsan, nehéz volt vele bármit csinálni.

Aztán késsel vágtam fel esténként a fejlámpa fényénél. (Fontos, hogy a fej felől nézve az egyharmadánál vágjuk el különben nem hal meg azonnal. Megölni akarom, nem kínozni…)

A barna és a tigriscsíkos meztelencsiga is zabálja a palántákat, ne hidd el, ha azt olvasod, hogy a tigriscsíkos a barátunk. Rossz barát, mert közben hátbatámad. Láttam saját szememmel, amikor a tigriscsíkos is zabálta a cukkinipalántát.

Az eperbe ültetett fokhagyma talán segített kevesebb csigakárt elszenvedni az epresben.

A salátapalántákat nagyon szeretik, kizabálják azonnal, értelmetlen egyelőre ilyesmit ültetnem.

Áttértem a reggeli locsolásra, hogy a csigák éjszaka kevésbé akarjanak mozogni. (Vizet vesztenek, ha száraz talajon kell csúszniuk. Ha belocsolom, többet tudnak császkálni).

Mivel amúgy vannak területek, amiket nem vagy kevésbé piszkálunk, megjelentek a gyíkok, varangyok, sőt, volt, hogy még sünt is láttunk (ezt már 2024-ben).

Kiderült, hogy ezek mind fogyasztják a meztelencsigákat. Egész jó munkát végeztek, mert 2024 őszén egy-egy esti csigagyilkoló kör a bruttó kb 3-400 négyzetméteres kertben 10 körüli áldozattal járt csak. Sőt, megjelentek időnként olyan félcsigahullák is, amiknek a létrejöttében már tuti nem én voltam a főkolompos.

Az történhetett, hogy a csigák élték a világukat, etettem őket a palántáimmal. A kevésbé karbantartott részekbe be tudtak költözni az ellenségek, és be is költöztek, aztán elkezdtek étkezni a terített asztalról. Az ökoszisztéma tette a dolgát.

Bízom benne, hogy ez a folyamat 2025-ben is tovább erősödik, és talán valamikor eljutok oda is, hogy már a saláta is megél a kertemben. Meglátjuk!